Az írás nekem kikapcsolódás…

Posted by | · · | Szoftverfejlesztés | Nincs hozzászólás a(z) Az írás nekem kikapcsolódás… bejegyzéshez

A legtöbb mesém egy hanggal vagy egy mondattal kezdődik.

Mindegy, hogy hol vagyok, a fontos, hogy egyedül kell lennem hozzá. Sokszor van, hogy az utcán sétálva, vagy mosogatás közben valaki „megszólal bennem”, és általában megnevettet. Ezekből a „hangokból” szoktak kibontakozni az új szereplők, új mesék.


piszkeA Történetek a gyerekszobából című sorozat első „hangja” Piszke volt. Aztán szorosan követték a többiek. Minden szereplőjét létező játékról mintáztam, ám ezek játékok nem feltétlenül felismerhetők. Mikor a fejemben életre keltek, már azzal elkezdtek távolodni a kiinduló játékszerektől. Én nem szeretek irányt mutatni az illusztrátoroknak, egyik könyvemnél sem tettem. Annyi javaslatom volt csak Lídia felé, hogy ne legyenek tökéletesek rajzi megjelenésükben. Hiszen jellemükben sem azok. Sokkal hihetőbb és szerethetőbb egy karakter, ha vannak hibái, hiányosságai. Imádom a kilógó cérnákat, rövidebb lábakat, szakadásokat.

Bennem természetesen van egy kép a szereplőkről, de a karakter akkor válik teljessé, mikor az illusztrátor megrajzolja. Ha tetszik, ami készült, akkor felülírja az én homályos képeimet, és összeáll egésszé. Például Maci. Ő Lídia rajzától vált igazán azzá, aki.

maci

Szokták kérdezni, hogy egy-egy készülő kézirat hogyan fog folytatódni. Ha én azt tudnám előre!

Elképzeléseim szoktak lenni, nagy vonalakban megvan a történet – néha –, de leginkább egy megfigyelőnek érzem magam, aki leírja, amit lát. Mintha leülnék például a gyerekszobába és figyelném a játékokat, és közben szorgosan jegyzetelnék. A szereplők pedig teszik a dolgukat.

Mindig vannak kedvenc szereplőim. A „gyerekszobából” Maci és Kapitány. Macit egyszerűségéért szeretem, Kapitányban pedig van valami irigylésre méltó szilárdság, állhatatosság. Az egyik kedvenc történetem az, amelyik Kapitányról szól.

Panni baba is egy fontos szereplő. Valahogy akaratlanul összehozza a társaságot. Muszáj rá figyelni. Kicsit kényes, kicsit nyafka, de pont emiatt illik abba a csapatba, ahol mindenki egy kicsit más, mindenki kilóg valahogy a sorból.

panni

A történeteim fontos eleme a humor. Egy mesének szerintem nem csak a fejlesztés, az oktatás a feladata, hanem mindenek előtt a szórakoztatás. A szereplőim attól válnak viccessé – és ezáltal szerethetővé – , hogy nem hibátlanok.

Az írás nekem kikapcsolódás. Ettől töltődöm, ettől érzem annak magam, aki szeretnék lenni. Főleg, mikor olyan visszajelzéseket kapok, hogy a gyerekek – és felnőttek, mert ez is fontos! – szeretik hallgatni és olvasni, amit kiadtam a kezeim közül.

ebook

Ez az interaktív mesekönyv egy kicsit más, mint amihez szoktam. A kezdeti kétségeim azonban hamar elmúltak. Rengeteg megbeszélés, ötletelés van a kész könyvek mögött, a végeredmény pedig fantasztikus lett. És azt látom, hogy a gyerekek századszorra sem unják. A második rész merészebb anyaghasználta, a bátrabb megoldások pedig szerintem még különlegesebbé teszik a könyvet. Azt hiszem ezzel a kötettel jobb dolog nem is történhetett volna, mint az, hogy ilyen érdekes és egyedi formában váljon könyvvé.


No Comments

Leave a comment