I. CodeRetreat Pécs beszámoló

Posted by | · · · · · · | Szoftverfejlesztés | Nincs hozzászólás a(z) I. CodeRetreat Pécs beszámoló bejegyzéshez

Szombaton rendeztük meg Fincza Andrással (pécs.web meetup főszervezőjével) az I. CodeRetreat Pécs eseményt, így gondoltam beszámolok róla azoknak, akik nem tudtak eljönni.

A rendezvény tető alá hozatalában segítséget kaptunk a Webstar Csoporttól, akik a helyszínt, az enni- és az innivalót adták, valamint Fenyvesi Pétertől (Fenyótól), aki a házigazda szerepét töltötte be, hatalmas terhet levéve a vállunkról.

Néhány szó a coderetreat-ekről általában

Ez egy világszerte megrendezett, kidolgozott szabályok szerint működő, közös gyakorlás programozóknak. Általában hétvégén van és reggeltől estig tart. Az ilyen helyeken megszokott köszöntő és rövid ismerkedés után kihirdetik az amúgy nem meglepő feladatot: a Conway’s Game of Life játékot kell implementálni a TDD és a Clean Code elvei alapján páros programozással.

Ha minden alkalommal ez a feladat, nem lesz unalmas? A válasz természetesen az, hogy nem. Legalábbis amennyire én eddig tapasztaltam. Két budapesti eseményen vettem részt, itt pedig szervezőként és résztvevőként is igyekeztem helyt állni. (Andrással felváltva felügyeltünk és kódoltunk.) Ez nagyjából 15 implementációt jelent (csak ezeket az összejöveteleket tekintve).

Tehát 15-ször írtam meg a játékot, mégsem volt közte két egyforma. Hogy lehet ez?

Egyrészt az egyik ajánlás miatt, hogy igyekezzünk számunkra ismeretlen ember mellé leülni (páros programozásról van szó), mivel új emberektől tanulhatunk a legtöbbet.

IMG_5207

A nagy felismerések egyike

Ez azt jelenti, hogy két ember együtt ötletelve, közösen határozzák meg a létrehozandó osztályok interfészét, funkcióját és felelősségét. Mivel az emberek, (különösen a más cégeknél dolgozó emberek) gondolkodásmódja eltér, ez elég változatosságot visz a megvalósításba.

Másrészt a szervezők sem csak kávézni járnak el ide, szeretnek minél szivatósabb constrainteket (megkötéseket) adni a résztvevőknek.

IMG_5193a

Milyen constraintekre kell gondolni?

Az egyszerűbbek közé tartozik a TDD ping-pong (az egyik ember ír egy tesztet a másiknak, a másik implementálja és ír egy tesztet az elsőnek, és így tovább). Vagy az “Avoid primitive obsession” (ez egy magasabb absztrakciós szinthez vezet az által, hogy rákényszerít a primitív típusok mellőzésére vagy beburkolására egy logikailag érthetőbb osztályba (pl. Cell, az élő sejtek osztálya)).

A bonyolultabbak között olyanokat találunk, mint a “Tell, don’t ask!” (csak void metódusokat írhatunk), vagy a “No loop” (ahol nem használhatunk ciklusokat).

A választék elég széles; ez a másik dolog, amitől változatos lesz. Ezek a megkötések végső soron arra jók, hogy megmutassák egy módszer előnyét, vagy éppen hátrányát, a helyes útra tereljék a résztvevőket.

Amikor a felügyelő beleszól a munkába

Amikor a felügyelő beleszól a munkába

Mik a személyes tapasztalataim?

1. A szervezők is sokat tanulhatnak

Azzal, hogy sessionök közben a pároknak segítettem, illetve láttam a kódjukat, sokkal többféle megközelítést és programozási nyelvet ismerhettem meg, mint kódolás közben. A sessionök után, a retrospektív meetingeken is mi vezényeltük le a beszámolókat, így ha valakinek volt kérdése, azt többnyire felénk intézte. Ezekből a kérdésekből rádöbbentem, hogy mennyi dolog fölött átsiklottam eddig. Voltak problémák, amikbe én még nem futottam bele, voltak olyan dolgok, amikkel már találkoztam, de magamban lerendeztem annyival, hogy “igen, ez így van, így kell csinálni”. De hogy miért így? Mért nem máshogy? Miért jó ez? Hát ez mind jó kérdés. Itt nem söpörhettük szőnyeg alá az ilyesmit, muszáj volt elgondolkodni a miérteken és hogyanokon.

A retrón mindenkinek beszélnie kell

A retrón mindenkinek beszélnie kell

2. Önbizalmi kérdések

Alapvetően introvertált személyiségnek tartom magam és az önbizalmamra is ráférne egy kis növelés. Sosem szerepeltem emberek előtt, az is csak ritkán fordult elő, hogy valakinek magyaráznom kellett valamit, amiben én jobb vagyok, vagy csak több a tapasztalatom. Az, hogy most ki kellett állnom 16-17 ember elé, számomra teljesen új, és igen sokkoló élmény volt.

Levert a víz, remegett a térdem, de tudtam, hogy szükségem van erre. Tudtam, hogy az életem számos területén profitálhatok abból, ha megszokom, hogy ki kell állnom egy kisebb tömeg elé. Azt kell mondjam, meglepődtem magamon. A köszöntőt és az első retrót még ilyen stresszes állapotban vészeltem át, de utána szép lassan sikerült megnyugodnom. A végére szinte teljesen elmúlt az izgalom, már nyugodtan tudtam segíteni, ahol kellett. Rájöttem: attól, hogy én állok elöl, még nem kell, hogy mindentudó legyek. Beismerhetem, ha valamit nem tudok, beismerhetem, ha tévedtem és kérhetek segítséget, akár a többi szervezőtől, akár a résztvevőktől.

Természetesen itt nincs vége az útnak, biztos vagyok benne, hogy legközelebb ismét remegő térdekkel fogom kezdeni, de már tudni fogom, hogy ennek hamar vége.

Demózás az első session előtt

Demózás az első session előtt

3. Nem kis munka a szervezés

Mivel az esemény a Webstar Csoport irodájában került megrendezésre, megkértem a munkatársaimat, hogy pakoljanak el péntek délután, hogy rendezett körülmények között fogadhassuk a vendégeket. Ezt mindenki meg is tette, ez úton is köszönöm nekik! Ennek ellenére voltak olyan dolgok, amiket még el kellett pakolni, át kellett vinni a másik irodába. Péntek este körülbelül 2 órát töltöttem ezzel.

Péntek éjjel még elkészítettem egy rövid prezentációt, összeírtam pár gondolatot, amit el szeretnék mondani, amire figyelnem kell. Kinyomtattam a névkártyákat, az útbaigazító papírokat. Hajnali fél 3 volt, mire ágyba kerültem.

Szombat reggel korán keltem, hogy még a vendégek előtt megérkezzek, kitehessem a táblákat, elrendezhessem, amit még el kell rendezni.

A résztvevők távozása után még vissza kellett rendezni az irodát, hogy hétfőn minden a megszokott rend szerint mehessen.

A lényeg, hogy a szervezés nem kis befektetéssel jár. Ezentúl – ha lehet – még jobban fogom tisztelni azokat, akik ilyesmit csinálnak.

Az érzés, amikor sikeresen fake-eltünk egy implementációt

Az érzés, amikor sikeresen fake-eltünk egy implementációt

4. Kapcsolatépítés

Az egész rendezvénynek az egyik hozadéka az új emberi és szakmai kapcsolatok. Találkozhatunk olyan emberekkel, akik hasonlóan motiváltak a szakmai fejlődésükben. Márpedig az ember életében a legfontosabbak a kapcsolatok. Főleg a jó kapcsolatok. Bármikor jól jöhetnek. Új támogatókat szerezhetünk a rendezvényeinkhez, motiválhatnak bennünket, de már az is hatalmas lépés, ha általuk terjeszthetjük a hírünket és növeljük a vendégeink számát.

Zárszó

Összefoglalva a szombati napomat, nagyon sokat tanultam. Mind szakmailag (programozási elméleteket és technológiai újdonságokat, trükköket), mind emberileg (bátrabban kiállok emberek elé).
Új ismerősökre tettem szert és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. A nap végére teljesen kimerültem, de úgy éreztem, hogy megérte minden erőfeszítésünket. Jól éreztem magam és azt hiszem, ezzel a többiek is így voltak.

A csapat

A csapat

Remélem hamarosan ismét találkozunk és még többen leszünk, mint első alkalommal!

Még egyszer köszönöm azoknak akik segítettek, akik eljöttek, azoknak akik támogattak és azoknak is, akik elolvasták az első blogbejegyzésem!


No Comments

Leave a comment